Egy újabb lényeges kérdéssel fogunk foglalkozni ebben a bejegyzésben, a konyhapult felülettel. Lássuk akkor a lehetőségeket, költségek szerint növekvő sorrendben. Sok lehetőség van, de ha tehetjük itt is érdemes a tartósabb megoldást választani.
A legolcsóbb megoldás és elég szép eredmény érhető el vele. A vegyszereket jól bírja, de a hőt kevésbe, bár sztem utóbbi azért nem teljesen igaz, azért egy forró táltól nem lesz baja csak hosszú ideig ne hagyjunk rajta forró dolgot.
Hátránya, hogy mű, tehát sohasem fog szépségében és érzetben vetekedni egy kompozit anyaggal vagy egy kővel. Az viszont igaz, hogy hihetetlen szép felületeket tudnak ma már gyártani. Akár az Egger vagy a Forest cég termékeit nézzük, már vannak beton vagy kő hatásban is olyan felületek, amik struktúráltak, tehát nem csak egy nyomtatott kép hanem mélysége is van a felületnek. A sima felületekben is vannak már nagyon szépek amik vetekszenek megjelenésben a kompozit anyagokkal, persze az áruk is magasabb mint egy sima lap. Hátránya még talán, hogy az illesztések feltünöbbek és ott kopik a legjobban. Érdemes kicsit belemélyülni például a vastagságba és az élképzésbe. Ne áljunk meg az ivesen lekerekített szélnél és sima 3cm-es vastagságnál ez csak a jéghegy csúcsa. 10cm vastag “U” alakban forduló pult stb….
Tudom, hogy most nagyon trendi , de én kevésbé szeretem, hiszem gyakorlatilag minden árt neki és karbantartást igényel. Előnye, hogy természetesen anyag szép és környezetbarát, de itt megis áll a történet. Ha szintelen anyaggal lakkozva felületkezelve van sokáig szép marad. Az olcsóbb tölgykockákból rakott vagy furnérozott lapok fél év alatt teljesen szétrepednek, így tömör anyagból válasszuk. Akinek belefér a rusztikus hatás annak szívesen ajánlom. Érdemes minimum évente kezelni olajokkal, illetve ha sérül csiszolással javítható ez vitathatatlanul nagy előnye a laminálttal szemben.
Szintén trendi, de kényes anyag, hiszen egy porózus felület. Beépítés után impregnálni kell, ami egy védő bevonat a pult felszínén, viszont évente ujra kell kenni. Kb 10perces feladat nem kell megijedni tőle, illetve lehet polírozni, a fánál mindenképp tartósabb és a foltok is kevésbé tűnnek fel egy szürke felületen.
Ebben nagyot lépett előre a technológia. Régen erről mindenkinek a mediterrán stílusú kisméretű csempék jutottak először az eszébe. Ez is szép megoldás lehet a megfelelő stílusú konyhába, de a fugáknál sötét színt válasszunk a szennyeződések miatt és a vastagságával is számolni kell.
A másik megoldás kb. 2éve jött be a piacra, ezek pedig az extra vékony nagyméretű lapok. 3mm vastag 3,0×1,0m-es kerámia lapok, amelyeknek gyakran a hátoldalát üvegszálas erősítéssel látják el, ez által még erősebbek lesznek. Mindennek ellenáll , nem kopik a vágások sem látszanak rajta és nagyon szép. A 3,0m-nél hosszabb pultoknál látszik az illesztés , de ez igaz lehet egy lamináltra vagy egy fára is. Árban kb 100 000ft/m2 tehát drágább mint egy laminált, de olcsóbb mint egy beton vagy kő.
Elég gyakran használt felület , hiszen ellenálló és elegáns megoldás. Én személy szerint nem annyira szeretem a „mákos felülete miatt” és modern konyhákba nem igazán való, maximum a fekete, fehér vagy szürke kevésbé zizis felület. Illetve vannak gránitok amiknek szép nagy erezetük van / “Vidéki Idill” referenica munka asztallap / , de ezeknek elég húzos az áruk sajnos, viszont nagyon egyedi. Használhatunk még fehér márványt is /személy szerint nagy kedvenc a “Zöld Doboz a Városban” referncia munka konyhaszigete is ebből készült / ami hihetetlenül szép és divatos anyag, viszont kényes. Citrom, bor nyomot hagy rajta, viszont jó hír, hogy a felülete impregnálóval kezelhető, ami már megvédi ezektől a behatásoktól. Sztem nem kell félni tőle. Kicsit jobban oda kell rá figyelni, de abszolút lehet vele élni, sőt Jamie Olivernek is ilyen van a konyhájában, úgyhogy annyira rossz nem lehet:). A mészkő pult is szép, de talán ez a legkényesebb még ha impregnálom is , pár év múlva nagyon lerobban.
Sokféle lehetőség van színben és felületben. Ha nagyon egyedit szeretnénk nézzük meg egy kövesnél milyen lapok vannak raktáron.
A leghíresebb a Corian, amit a DuPont cég talált fel. 1/3 részt akril gyantából, 2/3 részt természetes ásványi anyagból áll. Zseniális, mert bármi kivitelezhető belőle. Hőre lágyul, aztán visszakeményedik, így nyeri el végleges alakját, és ennek köszönhető, hogy nincsenek látható illesztések, rések a végtermékben. Hátránya, hogy karcosodik, és – értelemszerűen – a hővel szemben sem valami ellenálló. Tehát, még mindig nem dobhatjuk le azt a forró tepsit a pultunkra. Vegyi anyagokkal szemben ellenálló (ebből a szempontból jobb, mint a fa), és szintén könnyen felújítható. Ma már más márkáknál (HI-MAX, Kerrock,) is elérhető jobb áron, bár még így is elég drága anyag, és a megmunkálása is költséges.
Sokat használjuk, mert nagyon tartós, mindennek ellenáll és szép a felülete. A különbség a corianhoz képest, hogy nem olyan sima a felülete kicsit szemcsés. Van homogénebb és rusztikus beton hatású is. Felületi szemcséinek is változhat a mérete. Sok éves hazsnálat után is újnak tűnik , az ára nem olcsó, de egy akrilnál szerintem igen. 100 000ft /m2 körül mozoghat az ára. Ez minden képpen egy jó választás.
Mindkettő iszonyatosan trendi, de inkább az üveget ajánlom. Az acél nagyon higiénikus, de könnyen karcolódik és minden meglátszik rajta még az ujjlenyomat is. Az üveggel kicsit jobb a helyzet, mert kevésbé kényes, de azért ezen is meglátszanak a dolgok. Én szeretem, mert szép és bármilyen színben elkészítik és vékony, tükröződő megjelenése miatt nagyon légies. Amúgy is a konyha pultot mindig áttörli az ember nem olyan mint egy asztallap:).
Remélem sikerült összegfoglalni és egy kis körképet adni a ma elérhető lehetőségekről ebben a témában és mindenki talál a pénztárcájának és az igényeinek megfelelő megoldást.